2025.október 4. Templomszentelés – Istenszülő Szűz Mária oltalma
„Fényes volt az előző ünnep, de még fényesebb a következő!”
Templombúcsúnk 35. évfordulóján, ezzel a gondolattal köszöntöm egyházközségem és a képviselőtestület nevében Őexcellenciáját, főtisztelendő Kocsis Fülöp érsek-metropolita atyánkat, a jelen lévő főtisztelendő helynök és parókus atyákat, tisztelendő atyákat, diakónus atyákat, lelkipásztorokat és nem utolsó sorban nagy tisztelettel meghívott kedves vendégeinket, testvéreinket e szívünknek nagyon kedves ünnepén.
Ki gondolta volna közülünk még tavaly ilyenkor, hogy ekkora örömmel fogjuk ünnepelni templomunk újraszentelését épp a címünnepén?
Ezért, ha megengedik, elsőként, szeretnénk megköszönni Kocsis Fülöp érsek atyánknak és a Metropóliának, ezen belül a Hajdúdorogi Főegyházmegyének, hogy oroszlánrészt vállalva, mindezt lehetővé tette számunkra, hogy a mi szívünknek nagyon kedves kis „ékszerdobozunkat” egy „kincses ládikává”, templommá alakította, ahol az égi és a földi élet találkozik, és Isten jelenlétében tudunk nap mint nap imádkozni.
A mai világban, ahol az egyenes utat igyekeznek görbévé tenni, a simát pedig göröngyössé, e pokoli, lelkünket eltorzítani akaró támadások elől más lehetőségünk nem marad, mint Istenszülő Szűz Mária védőleple alatt, Krisztus Urunkhoz menekülni.
Ezért mérhetetlen büszkeséggel tudunk visszaemlékezni arra az időre, amikor szüleink 1988 áprilisában megkezdték saját templomunk építését, mindenféle anyagi fedezet nélkül, csak a hívő testvérek adományaiból, a szocialista rendszer egyházellenes légkörében, a környéken élő hitükhöz hű görögkatolikus testvéreinkkel, melyet Kondás Sándor akkori parókus atyánkkal együtt, igen komoly áldozatok árán sikerült 1990 októberében, címünnepünkön, Istenszerető Keresztes Szilárd hajdúdorogi megyéspüspök atyával felszentelni. Sokszor úgy hajtottuk álomra a fejünket, hogy azt sem tudtuk másnap miből fizetjük ki a számlákat…Templomunk szerény kinézetű volt, nem volt bazilika, még csak templom formája sem, de a mi közösségünké volt és szívünknek nagyon kedves.
Templomépítésünk híre még a rendőrkapitányságra is eljutott, mert egy nap az építkezésünk dandárjában egy rendőrautó állt meg a templomtelek előtt. Megismerték keresztapámat, aki épp a betont keverte és tudták, hogy a honvédségnél dolgozik. Az megszólította Őket, hogy nyugodtan jöjjenek beljebb, mert minden segítő kézre szükség van… Erre az egyik rendőr azt válaszolta, hogy majd akkor jönnek, ha a papunkat is látják betont tolni. Erre keresztapám büszkén válaszolta, hogy na akkor azonnal állítsák is le a motort, szálljanak ki a kocsiból és öltözzenek át, mert az az ember, aki azt a hatalmas talicska betont tolja, na az a mi papunk. Kondás Sándor atya fáradtságot nem ismerve dolgozott velünk együtt nap mint nap.
Az építkezés során igazi szeretetközösséggé formálódtunk, tényleg testvérek voltunk. Minden tekintetben számíthattunk egymásra, az önzetlen szeretet munkálkodott mindannyiunkban. Ezért néhai Obbágy Miklós főtisztelendő atya ajkáról hangzott el először ez a mondat: „Ez a templom ez egy kis ékszerdoboz.” Reményeink szerint, ma elhunyt szüleink, testvéreink is velünk együtt ünnepelnek Krisztusban.
Lelki téren közösségünk nagyon sokat fejlődött dr. Mosolygó Marcell parókus atyánk ideje alatt, buzgó, imádságos szolgálatának eredménye lett imacsoportunk megalakulása és hogy ilyen kántorrá cseperedhettem fel amilyen vagyok, az legnagyobb részt neki köszönhető. Az akkori ministráns fiúk is azóta emlegetik a Balatonnál együtt töltött vidám perceket.
Gulybán Gergely parókus atya folytatta a munkálkodást, 2016. június 16-án lelkünket igazán felemelő úti ikonnal gazdagodhattunk, ezt azért tudom ilyen pontosan, mert épp azon a napon tisztelt meg engem Fülöp érsek atya, hogy felolvasóvá avatott. Emellett Gergely atya igyekezett minden korosztálynak, hölgyeknek és uraknak külön-külön közösségi programokat szervezni, ezért igazából nála körvonalazódott meg először, hogy ténylegesen szükségünk lenne közösségi teremre, korszerűsítésre, nagyobb templomra, fűtésre, harangtoronyra és merjünk ebbe komolyabban belevágni, melyet végül gondviselő Istenünknek hála, jelenlegi parókusunknak, Vatamány Sándor tisztelendő atyánk szolgálati ideje alatt sikerült végérvényesen megépíteni és a mai napon legnagyobb örömünkre újra felszentelni.
Végül, de nem utolsó sorban, szeretnénk mindenkinek megköszönni a jó szándékú imádságokat, mert ezek az imádságok erősítették meg a templomunk alapjait, a templomépítéshez adott jószívű felajánlásokat, segítségeket, és a fáradtságot és időt nem ismerő háttérmunkákat, melyek lehetővé teszik számunkra, hogy vasárnapról-vasárnapra, ünnepről-ünnepre együtt imádkozhassunk, együtt szolgálhassunk, együtt örülhessünk egymásnak. Kérjük Istenünket, hogy bőségesen áldja meg Mindannyiukat jóságukért!
Nekem, személy szerint, nagyon tetszik az, hogy sötétedés után a falra festett Krisztus ikonunk az utcán járkáló embereket figyeli és köszönti…, hátha valaki egyszer majd visszaköszön, ez ugyanis a bűnbánatnak és a megtérésnek a kezdete, mert van min elgondolkodni és van miből megtérnie a mai világnak.
Istenszülő Szűz Mária oltalmát pedig továbbra is buzgón kérjük egyházközségünkre, hogy Jézus Krisztus tanításának fényében mindig meg tudjunk újulni, és életünkkel a jóságot, békét és szeretetet sugározzuk mások felé. Őszintén reméljük, hogy erre a napra mi is mindig büszkén emlékezhetünk, és egy év múlva, örömmel telt szívvel, mosolyogva köszönnek majd vissza nekem gyerekek és felnőttek egyaránt, hogy:
„Fényes volt az előző ünnep, de még fényesebb a következő!”
Gazdag Zoltán és a tisztelt képviselő testület
