Szír Szent Efrém fohásza
Életem Ura és Uralkodója, ne engedd hozzám a jóravaló restség, könnyelműség, pénzvágyás megszólás szellemét!
Ajándékozd inkább szolgádnak a józanság, alázatosság, állhatatosság és szeretet lelkét!
Igen, Uram, Királyom! Add meg, hogy megismerjem bűneimet, és meg ne ítéljem felebarátomat, mert áldott vagy örökön örökké.
Amen.
(Szír Szent Efrém 306-373)
Papp Szabolcs atya gondolatai az imához
„A 40 napos Nagyböjt során gyakran imádkozhatjuk Szent Efrém imáját. Azonban az első strófa magyar fordítása nem adja vissza az ima eredeti jelentését. A görög nyelv hihetetlen módon tömörít, sok esetben nem is lehet egyetlen szóval visszaadni egy-egy kifejezés pontos jelentését. Csak arra merek vállalkozni, hogy pár mondatos megjegyzést tegyek az ima „bűnlajstromához”.
Papp Szabolcs gk. pap, athéni apostoli exarchátus
A „jóra való restség”.
Ez a fordítás elég jó. A görög „αργία” a lustaság, a halogatás olyan formája, ami az egész életre kiterjed. Minden lelki erőfeszítés gondolatára úgy reagál: minek?, mi értelme? Kedvetlenség, akídia, tehetetlenség. Sajnos, borzalmasan elterjedt, főként a fiatalok körében.
A „könnyelműség”.
Ez már nem olyan találó. A görög „περιέργεια” az előző bűnnek, a lustaságnak az ellentéte. Alapjelentése a túlzott cselekvés. Valakit minden érdekel, mindennel egyszerre akar foglalkozni, de közben elvész a részletekben. Jelent kíváncsiságot, különösen mások életével, tetteivel kapcsolatban, amihez semmi közünk nincs. Fontos hozzátenni, hogy ez a fajta cselekvési kényszer, túlzott érdeklődés nem a kíváncsiságnak abból a pozitív oldalából ered, ami tudományosan meg akarja ismerni a világot, segíteni akar az embereknek. Hanem ugyanúgy, mint a restség, az ember ürességéből.
A „pénzvágy”.
Helyesebben a „φιλαρχία” hatalomvágyat jelent. Valaki sóvároghat a hatalom után úgy is, hogy egyáltalán nem akar gazdag lenni. A hatalomvágyhoz tartozik, hogy befolyásos legyek, jó kapcsolatokkal rendelkezzek, vagy nélkülözhetetlennek tartsanak. Ehhez a vágyhoz elkerülhetetlenül kapcsolódik az önzés, mások kihasználása és manipulációja.
A „megszólás”.
Itt is többről van szó. Az „αργολογία” a felesleges és kártékony beszédet jelenti. A megszólás ennek csak egy része. A fecsegés, a pletykálkodás, mivel alapvetően a beszéd képességével való visszaélés, soha nem vezet jóra. Csak megsebzi a másik embert és az emberi kapcsolatokat. Néha akár jó szándékkal beszélünk mások hibáiról, például figyelmeztetésképpen. Hiba! Sokkal súlyosabb bűn, mint ahogy az emberek általában gondolják.
az „állhatatosság”.
A görög „υπομονή” alapjelentése a türelem. Tehát az állhatatosság forrása nem a kitartásban való erőfeszítésem, hanem a türelem, amivel elviselem mások gyengeségeit, értetlenségét vagy akár rosszakaratát, ellenségességét. Illetve hogy türelmes tudok maradni a saját magam gyengeségeivel szemben is, ami arra sarkall, hogy ha lelkileg sikertelennek érzem magam, akkor nem elkeseredek, hanem újrakezdem.
A. Sz. Puskin: Ima
Jámbor asszonyok és szerzetesek, hogy áldva
szárnyalhasson szívük egy tisztultabb hazába
s a föld harcaiban szilárdak legyenek,
szerkesztettek imát, meghatót, eleget.
De nekem egyszerű igazságában egy se
oly szép, mint amelyet nagyböjti ünnepekre
olvas fel a pap a gyülekezet előtt.
Ez a leggyakoribb imám: csodás erőt
kapok tőle s vigaszt, javítót, boldogítót:
„Ne ereszd rám, Uram, a háromfejű Kígyót,
vagyis a zsarnokság leskelő szellemét,
az emberszapulást s a tétlen csüggedést!
De add, hogy bűneim mindenkor látva lássam,
testvéremet soha törvénybe ne citáljam,
s elevenítse meg lankadó lelkemet
alázat, türelem, szüzesség s szeretet!”
/Ford.: Szabó Lőrinc/